május 21
Gyűlöllek. Leginkább azért mert nem tudlak.
Mindig ha mérges vagyok rád, legkésőbb kb másnapra elmúlik. Mindig csak az lebeg végül a szemem előtt, hogy de van egy másik jó oldalad is, amikor jó veled és hogy mennyire szeretlek.
De már elég. Megőrülök, vagy inkább már megőrültem melletted. Besokalltam.
Jó lenne ha tudnád hogy mit akarsz. Akarsz-e engem.
Mondtam már, hogy rettegek attól, hogy sosem leszek elég jó. Nos. nem is leszek. Idáig se lettem az, nem is leszek. Sosem fog működni. Mindig attól fogok rettegni hogy nem vagyok elég jó, hogy valamivel leordítasz, akkor is, amikor azt hiszem hogy minden rendben van, és te le is fogsz.
Ettől nekem gátlásaim vannak, nem tudom elengedni magam, neked meg alapból rossz hogy nem az vagyok akit akarsz. (Persze ilyen formán ez oda vissza igaz.)
Ez nem csak szellemileg hat ki ránk, de szexuálisan is. És így az sem fog sikerülni soha. Egyikünk sem kívánja a másikat, kb soha sem volt szenvedély mióta megint összejöttünk. Csak ritkán. Egyrészt ezért, meg mert belefáradtál a sikertelenségbe, ill. én is, és igen, a külsőd miatt is kevésbé. Megalázónak élem meg azt is, hogy anno Adrival hogyan szexeltetek. Persze tudom hogy ehhez semmi közöm, és hülyeség más szemszögből.
Arra kellett rájönnöm, hogy sosem bíztam benned és nem is fogok tudni. Így biztos nem. Félek attól hogy elhagysz. Olyasmi ez mint Helena és Dilen.
Mondtad, hogy sosem küzdöttem érted. De te értem?
Mondtad hogy nem megyünk sehova, nem csinálunk semmit. Mondtam hogy menjünk el a Halászbástyára, Aréna plázába arra a hó-izére, hajózni, ide vagy oda. Sosem megyünk sehova.
Mondtad hogy mért nem vagyok az aki régen, miért nem tervezek már meg semmit. Mert kiölted belőlem. Egyszerűen semmire nem szoktál reagálni és hiába kérdezem meg háromszor ugyanazt, hogy menjünk-e ide vagy csináljuk-e azt, ha nem érdekel és nem is válaszolsz rá.
Mondtad azt is, hogy nem vonlak be a lakás ügybe. Már bevontalak, mégsem reagálsz rájuk, még csak meg sem nézed. Nem kifogás hogy nincs időd rá. Egyszerűen nem érdekel. És hogyan tervezzek veled közösen lakást, amikor egy nyaralást nem merek megszervezni, mert kitudja, hogy együtt leszünk-e??? Ugyan ez volt tavaly és idén is. Mióta ismerlek ez van. Minden egyes nap ott van a tudat, hogy vajon lesz-e ma valami, amiért összeveszünk, amiért esetleg szakítanánk?
Tudnod kell, hogy egy éve meg akartam kérni a kezed. Amikor szó volt róla, hogy esetleg eljönnél velem Olaszországba. Velencében akartam megkérni egy kis hídon. Annának is elmondtam ezt még előtte.
De azt is tudnod kell, hogy amikor újra összejöttünk, kb imádkoztam hogy beléd szeressek. Nem tudom miért akartam, ragaszkodtam ehhez, hozzád. Talán annyi a magyarázat, hogy valami iszonyatosan vonz hozzád. Nem tudom mi.
Furcsa, hogy régen ha fél méterre álltam tőled, éreztem a bőröd melegségét, hevesebben vert a szívem, éreztem az illatodat. Most ebből semmi sincs. De nagyon szeretlek. Csak máshogy. Ez sokkal kevésbé izgalmas és csodálatos - meglehet, de ezt sem adnám oda semmi másért.
Próbáltam jobb lenni. De ez nagyon kiakaszt, hogy semmibe veszel, vagy inkább szarba. Ez, hogy ha tegnap nem kereslek, nem beszélünk. Ez még hagyján, de nem szólsz hogy melyik földrészen vagy, vagyis hogy lementél Egerbe. És mi van ha történik veled valami? És én azt se tudom merre vagy!
Ezerszer kértelek én is már ilyenekre. Hogy ezekre figyelj oda. Nem is értem és nem fogom hogy neked ez miért nem alap.
Sosem fogunk hasonlítani egymásra. Sosem fogunk jól meglenni. Mi csak vonzzuk egymást és szeretjük, de nem tudunk együtt lenni.
De azt is elmondom, hogy ezek ellenére mégis megint veled képzeltem el a lakást. Hogy együtt élünk ketten és ott a kutya.
Túl sokat bántottuk már a másikat. Sztem egyikünk sem tud megbocsátani. Akarok se tudok a lelkem mélyén. Hiába szeretném. Ezért nem bízom benned. Nem azért mert nem akarok.
Nem akarlak elveszíteni, de úgy gondolom nincs más. Ennek nincs értelme, csak még hónapokig, évekig ez lenne.
Már miközben ezt írom is úgy gondolom, amit már írtam. Hogy már nem is haragszom úgy és csak az számít hogy szeretlek. De nem! Tudom hogy megint még ma vagy holnap megint felidegesítesz, vagy/és én téged.
Nem akarlak elveszíteni, de el kell. Bele halok ebbe. A veled létbe is és az elhagyásba.
Nem akarom hogy bánts!
