Tegnap az egész napot végig bőgtem. És több jött ki belőlem mint amit megettem és megittam.
Ma ugyan úgy bőgve ébredtem.
Nem bírlak elengedni. Nem kérhetsz ilyet. Mint anno mondtad, olyan már mintha nem két ember lennénk, hanem egy. Van egy részem benned és egy részed bennem. Nem tudom kitépni. Bár ez most pont olyan mintha ki akarnák.
Te a családom vagy. Olyan mintha meghalt volna valaki. Nem tudom ezt feldolgozni. Muszáj veled lennem.
És közben haragszom hogy miért vagy ilyen erős. Nem mondod el mit érzel, nincsenek gyenge pillanataid. Nem akarsz változtatni, nem akarsz velem lenni. Ahhoz van erőd hogy ezeket mind ne tedd meg, de a változáshoz nincs. Miért??? Mindig mindent feladsz. Mindig elhagysz. Nem tartasz ki mellettem. Már nem tudom szeretsz-e tényleg. Vagy csak én.
Tudom hogy nevetséges vagyok. És lehet már dühít hogy ilyen gyenge vagyok és basztatlak. De nem bírom.
Annyi mindennel tisztába kerültem ez alatt a hét alatt. De már előtte is.
https://www.youtube.com/watch?v=D6eUdMYzL3k
Úgy várok egy szóra.
Semmi más nem fontos az életemben. Csak TE.
