Vasárnap este átjöttél és nálam aludtál. Annyira meglepődtem mikor mondtad hogy átjössz, ráadásul aludni. Nagyon nagyon örültem. Aztán megint felidegesítetted magad egyből, mert megint félreértettük egymást, én azt hittem előbb jössz.
Nehéz ez. Azt szeretnéd hogy önállósuljunk. Hogy visszataláljunk magunkhoz és az egymás iránt érzett düh, harag csillapodjon.
Nem tudom ez utóbbi lehetséges-e. De reménykedem még benne.
Miközben annyira bánt ha Adrienékkel vagy el, próbálok jó lenni, küzdeni. És ha előtör bennem a düh és akár csak elfordulok, te egyből haragszol rám. Pedig nem megy elfogadnom. Nem tudom fogom-e valaha. De igyekszem türtőzetni magam.
Tanultam egy értékes mondatot: "A szeretet nem elfogadás, hanem megosztás." Igyekszem ezt szem előtt tartani.
