Azt hiszem ide fogok írni. Mintha neked mesélném el. Így olyan mintha elmondanám valakinek és nem gyűlik bennem.

Mivel is kezdhetném. Már most itt ülök könnyes szemmel. És belül tompa fájdalmat és ürességet érzek. Elhagytál. Megint. A legrosszabb hogy tele voltam tervekkel. Itt a nyár és már 1 éve el akartunk menni nyaralni. Annyira vágytam rá. Annyira sokat vártam tőle.

Nem értem így visszagondolva, hogy amikor tegnap felhívtalak, te kérdezgetted, hogy szakítani akarok? Végül te szakítottál. Ebből nem arra következtetek, hogy tervedben lett volna. Mégis úgy tetted ezt meg...mint akit meg sem érint. Vissza tudtál menni a többiekhez és játszani magadat. Sajnálom hogy kellemetlen helyzetbe hoztalak Attis előtt. De azt kicsivel jobban, hogy fontosabb hogy ne tudja meg rólad, mint én. Nem tudom hogy hogy csinálod, vagy miért. Ennyi erőd van? Ehhez van, rám viszont már nincs. Elfogyott.

Nem tudom most hogyan álljak a dologhoz. Reménykedjek vagy próbáljalak elengedni. Fáj hogy másodszorra is elengedtél, hogy haramadszorra hozol olyan helyzetbe, hogy ne tudjam várjak vagy se. És nem tudom ha sikerülne eldöntened, hogy akarsz engem, attól mi változna. Az alapvető problémák úgy is megmaradnának. Az, hogy különbözőek vagyunk.
Tudom hogy nem akartad, de annyira rossz, hogy én hittem hogy menni fog, ha megpróbálod, megpróbáljuk. Hogy jobban szeretlek mint valamivel korábban. Megint nagyon fontos lettél és tisztellek. És most..

A legrosszabb hogy én nem tudlak kiverni a fejemből. Engem nem kapcsol úgy ki semmi, mint téged a wow. Még aludni sem tudok. Nem tudok elaludni és állandóan felébredek. Idáig napi 14 órában gondoltam rád, de mostantól napi 24et.
24et, mert megint veled álmodtam..
A szituáció nagyjából a valóságnak megfelelő volt. Volt egy nagyobb csapat, ott voltál Adrival, én Anitával. És nem voltunk együtt. Én akartam, de te nem. És nem tehettem semmit, muszáj volt hallgatnom, ami annyira nem megy! Valaki beszólt nekem valamit, mire én felhördültem és neki estem, ettől persze te csak mérgesebb lettél rám. Nem bírom magamban tartani a dolgokat. Szóval a lényeg, hogy te Adrival voltál, és ez eleve fájt. Ráadásul együtt gitároztatok. És annyira akartam tudni gitáron játszni.. Aztán este lett és valami hülye módon Anita és te elkezdtetek engem lerajzolni, Adrienn meg figyelte ahogy rajzolsz. Én meg örültem hogy végre rajzolsz. Annyira jó érzés volt ez a tudat.

Tudod nem megy ez nekem. Adriennel nem megy. Ahányszor vele vagy, vagy jobban, többet beszélsz, úgy érzem mintha megaláznál. Mert megalázó volt amikor haza kísértük. No meg nem hittél nekem amikor azt mondtam hogy akar tőled valamit. Aztán az sem érdekelt amikor kiderült hogy igen.
Annyi mindent ígértél vele kapcsolatban és semmit sem tartottál be.
Tegnap is legszívesebben neki estem volna, csak arra vártam hogy egyetlen okot adjon rá! Helyette a WCt vertem szét.
Gyűlölöm Adriennt! Gyűlölöm! És kurvára haragszom hogy ezt nem fogod fel! Egyszerűen nem bízom benne. Mert neki nem szent semmi. Annyi mindent ígértél...

Nagyon nagyot csalótam. És közben annyira szeretlek!

Olyan vagy nekem mintha tényleg egy kisgyerek lennék és te lennél az anyukám. Te egyszerre vagy az, aki mellett a világon a legbiztonságosabban érzem magam és aki mindig lelök a szikláról. Te vagy az egyetlen aki ismer és törődik velem. És akire szükségem van.
Nagyon nagy szeretetet kaptam tőled. Olyat, amiről nem is tudtam. Mondjuk amikor rosszul vagyok és te végig ápolsz, simogatsz. És úgy megnyitottál, hogy már mások előtt sem tudok olyan zárt lenni. Más előtt is képes vagyok elbőgni már magam. Nem hittem azt sem hogy tudok így szeretni. Hogy a szerelem mindennél fontosabb. És lehet hogy mégsem az. Nem mindenkinek.