Tegnap idősebb kolléganők arról beszélgettek előttem hogy már elértek abba a korba, hogy ha valami nem jön össze elsőre, ha valami nem simán sikerül, akkor az már nem is kell neki.
Szeretnék én is már ilyen "bölcs" lenni. De én még görcsösen ragaszkodom. Nekem az kell! Nekem Te kellesz!
Nem tudom csak úgy vállat vonva, szemöldököm megemelve azt mondani, hogy jól van, nem sikerült, ennyi, elfogadom. Nem megy.
Megint nem bírok mit kezdeni magammal. Itthon vagyok tök egyedül. És várom hogy jelentkezz mikor találkozzunk. Persze sejtem hogy úgysem fogsz. Ma biztos nem.
Vajon hol lehetsz, mit csinálsz? Eszedbe jutok?
Hiányzik Manó is.
Nem akarlak elveszteni. Szeretlek. Szeretnék mindent megosztani veled.
Álmodom. Azt álmodom hogy becsengetsz. Azt mondod akarsz. Csak engem és örökké.
