15-21-ig Szemesen voltunk Ágival. Ő már pénteken lement szüleivel, s úgy volt, hogy azok hétfőn elmennek, de még a szomszédaikat is lehívták. Szóval egész héten jövés-menés volt.
Az járt a fejemben, hogy egy éve, amikor lennt voltunk Ágival, akkor kezdtem el SMSezni Mollyval... :( Annyira írtam volna neki... De nem lenne értelme, sőt...
Elszomorít, hogy azt az időszakot már nem hozhatom vissza. S rettegek az augusztus 20-tól is... Előttem van, ahogy a Duna-parton a tömegben előszőr fogtam meg a kezét, ami izzadt volt :). Amikor megálltunk a tüzijáték kezdetekor, majd 2 percen belül a kezdődő vihar miatt bemenekültünk a hotelbe. Előttem az erdélyi srác, aki a Nike-os Run-os szilikon karkötőmről kérdezgetett, s akire féltékeny lett Niki. S előttem az az utcasarok, s a kukások a rikító mellényükben, ahol később a tömegből kiválva megálltunk, ahol átkaroltuk egymás derekát, s ahol az első csókot kaptam.
Majd a Deákon sok-sok másikat...amikre később visszagondolva még hónapokig görcsbe rándult a gyomrom...
Ez mind elmúlt.
S el kéne engednem.
De képtelen vagyok teljesen...
Annyira akarnám hogy egyszer majd mi még...de nem tudom lenne-e értelme, máshogy alakulna-e mint rég.
Nem akarom hogy megint bántson, s azt sem akarom hogy boldogtalan legyen.
